- Rendben, elviszünk titeket, de akkor velünk jöttök a strandra- válaszolta hosszú gondolkozás után az a barna hajú gyerek, aki még nem szólalt meg eddig.
- Míra menjünk?- fordultam a barátnőm felé.
- Menjünk- egyezett bele.
Intettünk a fiúknak, és beültünk hátulra. Körülbelül 10 percre volt autóval a benzinkút, de az a 10 perc egy rémálom volt. Egyfolytában fényezték magukat, hogy ők ilyen jó focisták, meg olyan helyesek. Megtudtuk, hogy a szöszit Balázsnak, az egyik barnát Áronnak, a másik barnát pedig Petinek hívják
A benzinkúton vettünk egy kanna benzint és egy
BRAVO újságot, hogy ne unatkozzunk, majd visszamentünk a kisbuszhoz, ugyan is addigra a fiúk odasétáltak. Odaadtuk a fiúknak a benzint és indultunk Siófokra, az
Aranypartra. A fiúk út közben kérdezgettek minket mindenről, pl.: hogy hívnak, hány évesek vagyunk, hol lakunk és hasonlók. Nem voltunk valami bőszavúak, szinte mindenre egy- két szóval válaszoltunk, mert egyáltalán nem volt kedvünk hozzájuk. Szerintem nem túlzok, ha azt mondom, hogy világi nyomorékok.
Egy felüdülés volt kiszálni a strand pakolójában a kocsiból. Egyből otthagytuk őket egy "kösz a fuvart" kijelentéssel és a fiúkhoz siettünk.
- Na milyen volt az út?- kérdezte röhögve Greg.
- Ezek teljesen kikészítettek! Először elkezdtem magukról beszélni, hogy ők tök jól fociznak meg minden, aztán meg rólunk kérdezősködtek!- panaszkodott Míra.
- És ez volt olyan szar?- értetlenkedett James.
- Ha akarod idehívhatjuk őket, hogy lógjanak velünk- ajánlottam fel.
- Nem szüksége.
Bementünk a strandra és egy fa árnyékába ledobáltuk a cuccainkat. Mírával elkezdtük levenni a ruhánkat, mert már mentünk volna a vízbe. Amikor már bikiniben álltunk mindketten, a fiúknak tátva marad a szájuk.
- Csukjátok be a szátok, belerepül a légy- röhögtem és már ott is hagytuk őket. A vízbe konkrétan befutottunk. Egy: azért, mert meleg volt és erre vártunk már órák óta. Kettő: mert tudtuk, hogy ha nem ezt csináljuk, akkor valamelyikőnk elkezdi fröcskölni a másikat és az nagyon szar érzés. Lehet, hogy gyerekesek vagyunk, de mi iylenek vagyunk. És ezen nem tud változtatni senki.
Amíg a fiúk nem jöttek, Mírával azzal szórakoztunk, hogy lenyomtuk egymást a víz alá. Majd Míra egyszer csak ledermedt és nagyon bámult mögöttem valamit. Vagyis valakiket. Amikor megfordultam én is hasonlóan reagáltam, mint barátnőm.
- Mit nézünk annyira?- kérdezte hirtelen James, amitől kisebb szívrohamot kaptam.
- Mennyi az esélye annak, hogy Viviék ugyan azon a strandon vannak, ugyan akkor, mint mi?- értetlenkedett Míra. Én már akkor tudtam, hogy valamelyik kirakta a közösségire, hogy hova megyünk.
- Itt vannak Viviék?- lepődött meg Logan.
- Hát amint látod.- mutattam a lányok irányába.- Melyik okos rakta ki facebookra, hogy hova megyünk?
És ahogy gondoltam...senki sem vállalta magára.
- Sziasztok!- jöttek oda hozzánk Viviék, majd a lány megölelte Kendallt.
- Ti meg mit kerestek itt?- kérdeztem cseppet sem barátságosan.
- Carlostól kérdeztem Ask.fm- en, hogy mit csinálnak és azt válaszolta, hogy idejöttök. Így gondoltuk mi is eljövünk- magyarázta Vivi.
- Carlos, te idióta! Kérdeztem, hogy ki rakta ki!- förmedtem rá.
- Nem! Te azt kérdezted, hogy facebookra ki rakta ki. Én facebookra nem raktam ki!- védte magát.
- Ne veszekedjetek, ez nem old meg semmit! Viviék attól még itt lesznek!- próbált leállítani minket Greg és ebben az két mondatban "enyhe" célzásokat tett arra Viviéknek, hogy zavarnak, de nem vették az adást.
- Mindenki nyugodjon le! Egyszer csak elmennek! Vagy tudjátok mit? Mondjuk azt, hogy mennünk kell, és húzzunk át egy másik strandra!- próbált okoskodni James.
- Nem zavar, hogy itt vagyunk?- kérdezte Lara. És azt a kérdést, szerintem arra értette, hogy úgy tanakodunk arról, hogy hogyan szabaduljunk meg tőlük, miközben itt vannak. De mi nem így.
- Most, hogy kérdezed, nagyon is zavartok- válaszolt Ádám. Erre Lara és Vivi elkezdtek vihogni.
- Jajj, de jót nevettem!- törölgette a szemeit Vivi.
- Ez nem vicc volt- mondta komoly arccal Logan.
- Bármit mondtok, mi tudjuk, hogy csak szívattok. És tudjátok mit? Maradunk- mosolygott Vivi. Már éppen ugrottam volna rá, hogy megtépjem a haját, de Míra visszatartott, ezzel jelezve, hogy bármit csinálunk, úgyis maradnak, inkább vegyem őket semmibe.
- Na jó. Akkor kakasviadal?- tette fel a kérdést Kendall. Mindenki bólintott.
- Én vagyok Kendallel- fogta meg Vivi Kendall kezét.
- Bocs, de Szaszának már mondtam, hogy vele leszek- rázta le gyorsan a lányt és odajött mellém.
- Akkor James?- próbálkozott még mindig.
- Míra- mutatott a fiú a mellette állóra.
- Logan?
- Inkább akkor már Lara!- röhögött Logan, Vivi pedig kezdett egyre dühösebb lenni.
- Carlos?
- Sorry, de Greg.
- Ne! Nem hagyhattok cserben! Most ezzel kell lennem?- akadt ki teljesen Ádám.
- Hidd el én sem így terveztem- dünnyögte Vivi, én meg csak röhögtem szegény Ádámon, aki eléggé megszívta.
A kakasviadalt mi kezdtük Loganékkel, ami elég rövidre sikerült. Már ott álltunk egymással szemben és éppen elkezdtük, amikor Logan felkiáltott.
- Jó csaj a láthatáron!- és leborított Larát a nyakából, majd elment.
- Ez mi volt?- értetlenkedett Lara.
- Azt hiszem leestél Loganről, úgy hogy mi nyertünk!- pacsiztam le Kendallel. Utána Greggel és Carlossal "csatáztunk", amit szintén mi nyertünk. Majd következhettek Viviék. Istenem, de régen vártam erre, hogy Vivivel verekedhessek büntetlenül.
- Bocs Ádám, de ez rövid lesz.
- Az nem olyan biztos...- mondta ravasz mosollyal az arcán Vivi, majd elkezdtük. Vivi egyből elkapta a hajam, így én is az övét, és elkezdtük rángatni egymást. Majd szinte egyszerre estünk bele a vízbe.
- Ki esett bele előbb?- kérdeztem egyből, miután feljöttem a víz alól.
- Tök egyszerre volt- válaszolt Míra.
- Mi? Az nem lehet!- kiabálta Vivi.
- Pedig igen- bólintott James.
Én már nagyjából belenyugodtam a döntetlenbe, de Vivi egyfolytában őrjöngött és csapkodta a vizet körülbelül 10 percig. Majd inkább elment napozni.
A harmadik ok, amiért nem írok, az talán a "legjelentősebb": egyszerűen elment a kedvem ennek a történetnek az írásától. Az elején azért kezdtem el írni, mert volt kedvem hozzá. Most pedig kényszerből nem akarom írni. Ezért egy kis szünetet tartok a blogon. Nem tudom, hogy a kedvem valamikor vissza fog -e jönni a történet írásához, talán majd nyáron. De az is lehet, hogy nem fogom befejezni a blogot, mert már van másik, sokkal jobb ötletem, de azt egyenlőre csak magamnak írom egy füzetbe. Lehet, hogy azt a blogot kezdem majd el írni nyáron. Még semmit sem tudok. Nagyon szerettem írni ezt a történetet és most, hogy elment a kedvem tőle, még így is nagyon nehéz "elengednem".
